Nagyon meleg van, hiába nyitom ki az ajtót, a gangról ömlik befelé a negyven fok. A ház zárt udvarát teljesen lebetonozták évekkel ezelőtt, nehogy megártson a sok növény (és gondolom azért is, hogy a földszinten lakók is rájöjjenek, van Nap az égen).
Bentlakás-hangulat van. Az alattunk lakó az L.A. womant bömbölteti (ezért nyitottam ki az ajtót, hogy jobban halljam :), végre valaki, aki jó számokat hallgat. Nekem semmi bajom a hangos zenével, pontosabban a múlt héten sem az volt a baj, hogy hangosan szólt, hanem, hogy szar volt.
De most jó, meleg is van, a jobbra-szomszéd is kiült, kávézgat és cigizik, a lányok balról most jöttek haza, a fiúk a földszintről szintén nemrég tolták be a tárolóba a biciklit, ők is kint ülnek, ismerkednek mr. L.A.-vel, jó nekik.
Szembeszomszédék még nincsenek itthon, csak a kutya ugatott egy kicsit a zenére (szembeszomszédék nagyon szeretik egymást, hogy mennyire, azt szintén fülledt nyárestéken halljuk, mondtam már P.-nek, hogy versenyezzünk velük, ki bírja tovább szusszal).
A fiatal albérlő fiú ma új lánnyal jött haza, találkoztunk amikor levittem a szemetet, ez csinosabb és okosabb szemű, mint a múltkori, remélem, megtartja.
A fenti rendőrfiúka (legalábbis én annak nézem, vagy biztonságisnak) mindig bekukkant a felső ablakunkon, és én mindig látom, hogy műanyag zacskóban, kis ételhordóban hozza a kínait, mindig kínait, soha törököt.
A nővérke jobbra srégen megint éjszakás lehetett, mert nagyon álmosak és kicsit püffedtek voltak a szemei, amikor az előbb kihozta a felmosóvödröt az ajtó elé, hiába, neki is kicsi a lakása.
Berta nincs itthon, különben nem hallgathattuk volna végig az L.A. woment, az ő fia dolgozik, mint egy állat, aludnia és pihennie kell (szinte mindig). Berta volt egyébként az, aki szólt a beköltözésemet követő héten, hogy ne teregessem a gangra a bugyikat, mert az alsó lakáson dolgozó építőipari szakmunkások ezen röhögnek reggelente. Nem tudom, mondjuk dolgozhattak volna röhögés helyett, és akkor nem egy hónapig tart a felújítás, csak mondjuk két hétig.
A Rózsa lakásában élő lány nagyon ritkán van itthon, de akkor mindig takarít. Lehet valami abban a lakásban, mióta én itt vagyok, akárki is van benne, az állandóan takarít.
A földszinti (kiejtés alapján) erdélyi pár is nemrég jött meg, kiengdték a kutyát az udvarra. A kis dög minden reggel megugat, mert a lakásuk mellett van a biciklitároló, és szerintem pavlovi reflexként beállt neki, hogy hánykor jövök és nyitom a nehéz vas ajtót. Ennél a párnál állandóan vendégek vannak, láttam már hargitai, kovásznai, marosi autót is a ház előtt, és ők azok is, akik előszeretettel fogyasztják az esti sört az udvaron. Kitettek egy padot a bejáratuk elé, és ott ülnek kutyástól, vendégestől minden este. Nem zajonganak, egy pisszenést sem hallani, csak ülnek a sötétben némán és isszák a sört. Nem beszélnek. Innen is gondolom, hogy székelyek. Ilyen csendben csak ők tudnak inni.
A jógás lány a biciklitároló másik oldalán már napok óta nincs itthon, nem érzem ugyanis reggel a füstölőszagot az ajtaja előtt. Ő az, aki néha kiírja az ajtóra: "Meditáció folyik, kérem, ne zavarjon."
A lányok a földszintről szintén csendesek - mostmár. Egyszer eláztatta őket a felső szomszédjuk, mire ők bekapcsoltak valami szellőztető berendezést, elmentek kirándulni, így egy hétig hallgattuk a zúgást.
A felső szintről szinte semmit sem lehet tudni. Tele vannak virággal, állandóan nyitva az ajtó, sokat főznek, de látni soha nem látom őket.
Laknak a házban gyerekek is, szám szerint kettő, csak fogalmam sincs hol. Azt tippelem, hogy fölöttük, mert ez az egyetlen rész, amire nem látok rá.
Péntek este van, ülök a konyhában és figyelem a szomszédokat.
Ideje kimenni valami kerti kocsmába és találkozni olyanokkal is, akiket ismerek ugyan, de akikről közel sem tudok ennyit.
bejegyzés
